ez kicsit lasssú volt, de most legalább van időm rendesen végiggondolni a történteket.
Ez elvileg az idulás utáni 17. nap és elég sok minden történt velem, meg az olaszokkal is.
Megérkezni elég bonyolultan sikerült, annak ellenére, hogy isti, a szakácsi megnevezéshez ragaszkodván, elhozta a cuccaimat. Megkaptam mindent épségben. A város meglehetősen ridegnek tűnt és nem hasonlított eddigi olaszos tapasztalataimhoz. Sokan mondják, hogy New York vagy London a viszonyítási alap, valószínűleg így van. Eszter szerint az egész csak egy nagy VIII.ker. Kicsit érthetőbbenn mondva multikulti: arabok, távolkeletiek, romák és románok(amit itt kb szinonímaként kezelnek) és elég sok néger. ( a magyar standarodk szerint politikailag korrekt voltam). Nem tudom, hogy emiatt a sokszínűség miatt, vagy azért mert új helyre érkeztem, de elég bizonytalanul és bizalmatlanul éreztem magam. A reptéri busz a pályaudvaron(Milano Centrale) tett le kb este 10 körül, nem egy szép környék, kicsit rosszabb mint a keleti, főleg éjszaka.
Fanni nagyon rendes volt és kijött elém, így könnyen eltaláltunk Eszter lakásához, ahol az első pár napot töltöttem. A cuccokat ledobva rohantunk tovább aperitivora, hogy rögtön megismerjek pár Erasmusost.
Aperitivo: olasz szokás, az ital mellé svédasztalos könnyű vacsora
jár. A bárpultra nagy tálakben különböző tésztákat, salátákat, ropogtatnivalót
tesznek ki, amiből mindenki kedvére válogathat, ha már rendelt magának egy
koktélt. Ezek után a privekben(bőrfoteles, dohányzóasztalos, kvázinappali) üldögélve lehet fogyasztani, közben Dj
muzsika szól.
A további napok főleg a lakáskersés, ismerkedés és adminisztrációs teendők jegyében teltek. De erről majd legközelebb.
